tőled könnyedén megtanulhatják, amit nem tudnak, és ez az, amit nem lehet
megfizetni!
- Megtaláltad az igaz hivatásod! – vélte Lobsang.
- Végül is igen. Úgy értem, a könyveket is nagyon szeretem, de a tanítást
is élvezem. Mintha megnyílt volna egy új dimenzió, hála Bronnie-nak! - Mármint hála a képletnek? – kérdezte az kissé fanyarul.
- Miféle képlet? – érdeklődött Serena.
- Sam mindenkit megpróbál meggyőzni róla, hogy csak azért vágott bele
az egészbe, mert én olyan erőszakos voltam. De nekem bevallotta, hogy van
valami képlet, ami szerint a boldogsághoz szükséges az önkéntes
tevékenység is. - De hiszen ez nagyon érdekes! – kapott a szón Lobsang. – Mondd el az
egészet, Sam!
Sam belefogott az alaptermészet, a körülmények és az önkéntesség
ismertetésébe. Közben végeztem a tejjel, megmostam az arcom, és
felugrottam Serena ölébe, ahol egy pár másodpercig karmaimmal dagasztva
keresgéltem a legkényelmesebb pontot, mielőtt lefeküdtem volna.
Miután Sam befejezte a magyarázatot, (és mindenki észrevette,
mennyivel magabiztosabban beszél, mint korábban bármikor) Lobsang így
szólt. - Akkor ezek szerint számodra az Ö, azaz az önkéntes tevékenység az,
hogy segítesz a tanítványaidnak, hogy munkát találjanak maguknak? - Pontosan!
- Van egy cég, amelyik megígérte, hogy a három legjobb tanulónkat
felveszi! – büszkélkedett Bronnie. - Hiszen ez egy csodálatos példa! – csapta össze a kezét elégedetten
Lobsang. – Az tetszik benne a legjobban, hogy miközben másokkal jót
tettetek, saját magatokon is segítettetek! – és itt Samre és Bronnie-ra, a
boldog párra mutatott. – Tudok néhány sort, ami illik ehhez a helyzethez, a
vers arról szól, hogy a munka nem más, mint a láthatóvá tett szeretet.
Lobsang szavalni kezdett:
„Mintha ruhát szíved szálaiból szőnél,
mert a kedvesed fogja azt viselni.
Mintha házat szerelemből építenél,
mert a kedvesed fog majd benne lakni.
Örömmel szakasztod gyöngédség gyümölcsét,