is felismerte, hogy az a fajta macska vagyok, aki szereti ha előre tudja, ha ő
elutazik.
Ha valamelyik vezető asszisztense – a fiatal szerzetes, Chogyal, aki a
vallási ügyekben segít neki, vagy Tenzin, a tapasztalt diplomata, aki a világi
ügyekben nyújt segítséget – olyan kérésről tájékoztatja, amihez utaznia is
kell, Őszentsége felnéz és valami ilyesmit mond:
- Két nap Új-Delhiben a hétvégén.
Azt hihetik, hogy megerősíti nekik a látogatási szándékát. Valójában
azonban ezt kifejezetten az én kedvemért mondja.
Egy-egy hosszabb utat megelőző napokban úgy emlékeztetett az útjára,
hogy vizualizálta, hogy mennyit kell aludni – hány éjszakát – mialatt távol
lesz. És az indulását megelőző este mindig gondoskodik arról, hogy legyen
valamennyi időnk kettesben. Ilyenkor a lehető legmélyebb módon
kommunikálunk, ami macska és emberi gazdája között létezhet.
És itt kanyarodom vissza ahhoz az üzenethez, amire Őszentsége kért
meg, hogy adjam át neked. Az utolsó estéjén mondta nekem, mielőtt a
héthetes oktatókörútjára elindult az Egyesült Államokba és Európába –
ennyi időt még sosem töltöttünk külön. Ahogy az alkonyat rátelepedett a
Rangra völgyre, hátratolta a székét, odasétált az ablakpárkányhoz, ahol
éppen lustálkodtam, és mellém térdelt. - Holnap mennem kell, kis Hópárducom – mondta, miközben mélyen
sötétkék szemembe nézett és kedvenc becézésem használta. Nagyon
szeretem, ugyanis a tibetiek a hóoroszlánt isteni lénynek tartják, aki a
szépséget, rettenthetetlenséget és vidámságot jelképezi. - Hét hét hosszabb idő, mint amennyire általában elutazom. Tudom,
hogy szereted, ha itt vagyok, de vannak mások is, akiknek szükségük van
rám.
Felkeltem a helyemről, és kitettem magam elé a két mellső mancsom,
majd nyújtóztam egyet, mielőtt egy kiadósat ásítottam volna. - Micsoda szép kis rózsaszín száj – mondta Őszentsége mosolyogva. –
Öröm látni, hogy milyen jó állapotban vannak a fogaid és az ínyed.
Közelebb húzódtam és szeretetteljesen a fejéhez dörgölőztem. - Jaj, mindig mosolyognom kell rajtad – mondta. Így maradtunk,
homlokunkat egymáshoz vetve, ahogy végigsimított a nyakamon. –
Elmegyek egy időre, de a boldogságod nem az én itteni jelenlétemtől
kellene, hogy függjön. Attól hogy elmegyek, még ugyanúgy boldog lehetsz.