David Michie - A dorombolás művészete

Első nagyobb elvonulására huszonévesen került sor, amikor a
hagyományoknak megfelelően három évre, három hónapra és három napra
visszavonult a világtól. Azóta már számos alkalommal elvonult. Késő
húszas éveiben súlyos személyes veszteség érte, mikor a felesége és két
fiatal gyermeke életüket vesztették egy balesetben. A busz, amellyel
utaztak, lezuhant egy hegyoldalon, senki nem élte túl.
Tarchin jógi elvonulásait a McLeod Ganjban élő Cartwright család
támogatta, akiknek Helena nevű lánya Serena barátnője volt. Ő és Tarchin
jógi akkor találkoztak először, mikor Serena még csak 10 éves volt, és a
zsúrkocsit tologatta egy kávézóban. Azonnal magával ragadta az aprócska,
zavarba ejtően szerény jógi varázsa. Bár akkoriban Tarchin még elég
gyengén beszélte az angolt, Serena, mint oly sokan mások, nem tudott
ellenállni a jelenlétének, még csak nem is a jógi kedves, barna szemeinek,
hanem annak a nehezen megfogható időtlenségnek, ami a férfiból áradt.
Körülötte mindig olyan érzése volt az embernek, mintha az ismert világ
csupán illúzió volna, egy tűnékeny felhő az égen, mely mögött egy
lélegzetelállító, ragyogóan tágas valóság bújik meg. Tarchin jógi ebbe a
valóságba kínált bepillantást.
Mivel a Cartwright és a Trinci család jóban voltak egymással, Tarchin
jógit Trinciék is gyakran meghívták vendégségbe. Mikor Ladakhban,
Bhutánban vagy Mongóliában tett hosszabb látogatásai után visszatért, a
jógi mindig szerét ejtette, hogy a Trinci családot meglátogassa, még akkor
is, mikor a meditáció mestereként már komoly hírnévnek örvendett, és
álladóan hosszú sorok kígyóztak az ajtaja előtt, mert a szerzetesek és a
meditáció gyakorlói a világ minden tájáról felkeresték, hogy tanácsát és
áldását kérjék.
Tarchin jógiról mindenki tudott valamilyen csodálatos történetet. Egyszer
az egyik tanítványának megjelent álmában, és ragaszkodott hozzá, hogy az
illető látogassa meg idős édesanyját. Tarchin az álomban olyan kitartóan
győzködte a szerzetest, hogy az mindjárt másnap reggel elutazott a
kétnapnyira fekvő Assamba. Mikor odaért, semmi különöset nem tapasztalt,
az édesanyja jó egészségnek örvendett, és minden a legnagyobb rendben
zajlott a ház körül. De a szerzetes látogatásának második napján szörnyű
vihar csapott le a térségre, melynek nyomán megáradtak a folyók, és a
felázott föld megindult a völgyek felé. Az anyja házát, mely fél évszázada
háborítatlanul állt a hegyoldalban, lassacskán magával ragadta a