földcsuszamlás. Ki tudja, milyen szörnyű véget ért volna a történet, ha
nincs ott a szerzetes, hogy megmentse az anyját.
Egy másik történet tanúsága szerint egy tanítványa három hónapra
elvonult a világtól, és magányosan beköltözött egy barlangba Ladakhban.
Miután visszatért a kolostorba, megkérdezték tőle, kitől kapott élelmet,
amire azt válaszolta, hogy természetesen Tarchin jógitól, aki rendszeresen
megjelent, hogy jó tanácsokkal lássa el. A válasszal nem is lett volna semmi
probléma, csak épp Tarchin jógi a kérdéses időszakban a többiek
egybehangzó állítása szerint minden egyes meditáción részt vett az onnan
50 mérföldnyire lévő gompában. Mivel a barlangba nem vezetett onnan út,
és a jógi semmiképp nem tudott volna ilyen gyorsan közlekedni a két
helyszín közt, Tarchin csakis a lung-gom-pa módszerre hagyatkozhatott,
melyet csak az igazi beavatottak ismernek, és amelynek révén emberfeletti
sebességgel járhatók be a legnagyobb távolságok is.
Aztán ott volt az amerikai emberbarát története, aki adományokat
gyűjtött egy tibeti iskolának, melynek helyreállításában Tarchin jógi is részt
vett. A jótevő négy hónap elteltével szerette volna személyesen átadni a
jóginak az adományokat, de Tarchin azt kérte tőle, váltsa át a pénzt ausztrál
dollárba. Az amerikai meglepődött ugyan, de eszébe se jutott
megkérdőjelezni az utasítást. Az ezt követő három hónapban az ausztrál
dollár értéke 15%-kal nőtt. Ekkor Tarchin újabb levelet küldött, melyben azt
írta, hogy immár az összes pénz visszaváltható rúpiába. A jógi nem csak a
pénzváltás kapcsán szerzett legendás hírnevet, jól ismert tehetség volt a
nyelvek, a kereskedelem és egyéb mondén afférok terén is. Nem sok időt
töltött ugyan a közönséges világban, de attól még nagyon jól ismerte a
működését.
Világi személyként, vagy ahogyan a tibeti buddhisták néha nevezték
házigazdaként Tarchin jóginak gondoskodnia kellett önmagáról is, és a
múltban néhányszor irodai állást is vállalt egy-egy elvonulást követően, de
a legfontosabbnak mindig a meditálást tartotta. Utoljára négyszer egymás
után három-három évre vonult el, ebben az időszakban szerény igényeiről a
Cartwright család gondoskodott. Tarchint már 12 éve senki nem látta. Ha
már korábban is olyan csodálatos dolgokat tudott véghezvinni, mint
amilyenekről a fenti történetek is beszámolnak, vajon mire lehet képes
MOST?
Nem Serena volt az egyetlen, akit ez a kérdés foglalkoztatott, mint azt
magam is megtapasztalhattam, amikor visszatértem Jokhangba. Az
blacktrush
(BlackTrush)
#1