irodában Tenzin és Lobsang is Tarchin jógiról beszélgettek. Nem tudták,
mennyi időt kíván a jógi McLeod Ganjban tölteni, de akartak neki küldeni
egy levelet, hogy megkérjék, legalább addig maradjon, míg a dalai láma
visszatér, mert Őszentsége biztosan találkozni szeretne majd vele. :
Másnap reggel a templomban üldögéltem, és sütkéreztem a nap
fényében, miközben a szerzetesek a késő reggeli meditációra gyülekeztek.
A beszélgetés itt is Tarchin jógi és csodálatos képességei körül forgott. Ez
volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy személyesen is
megismerkedem vele. A szóbeszéd és a másodkézből származó információk
is nagyon érdekesek, de semmi nem kárpótol azért az élményért, mikor
beülhetünk valakinek az ölébe, és megtapasztalhatjuk, ki is az illető
valójában. Serena már megbeszélt egy találkozót a rejtélyes jógival.
Gyerekkorában Tarchinhoz és a buddhizmushoz is közel került, de az
Európában töltött idő kétségeket ébresztett benne, melyek akadályozták az
előrehaladását. Ezen kívül bizonyos személyes ügyekben is ki szerette
volna kérni a jógi tanácsát.
Két nappal később tehát én is ellátogattam a Cartwright családhoz, akik
nem messze laktak a Namgyal kolostortól, egy öreg villában, melynek
díszes fémlemezekkel borított mennyezete volt, és fényes fapadlóját finom
szövésű indiai szőnyegek borították. Dorothy Cartwright-tal már sokszor
találkoztam a Himalája Könyvbisztróban, és bár meglepte, hogy ott lát,
amint szorosan Serena nyomában baktatok, annyi esély volt rá, hogy a
képembe csukja az ajtót, mint mondjuk arra, hogy Őszentségét kizárja a
házból.
Serena megszabadult a cipőitől, aztán csendesen bekopogtatott egy
faajtón. Észrevettem, hogy kissé remeg a keze.
Tarchin jógi válaszára elfordította a bronz ajtógombot, és belépett a
szobába. Mintha egy másik korba csöppentünk volna. A hatalmas, tágas
helyiséget csak három keskeny, kazettás ablak világította meg, melyek úgy
ragyogtak, mint egy-egy aranyrúd. Glóriaszerű fényük egy alacsony
kerevetre esett, ezen ült Tarchin jógi, keresztbe tett lábakkal. Kifakult
karmazsin inget viselt, melynek halvány színe és magas, nehru-stílusú
gallérja a jógi nyugodt, kortalan arcára irányította a figyelmet. Mikor
sötétbarna szeme találkozott Serenáéval, arca olyan melegséget sugárzott,
hogy a szobában még a levegő is szinte táncolni kezdett örömében.
Serena letérdelt a szőnyegre a kerevet előtt, kezét a szívére tette és
mélyen meghajolt. A jógi a lány összefűzött kezeit a sajátjába fogta, és