Ujjhegyeivel a fülem mögötti részt masszírozta, pont úgy, ahogy
szeretem.
- Talán úgy gondolod, hogy a boldogság abból származik, hogy velem
vagy, vagy akár az ételből, amit a bisztróban kapsz.
Őszentségének nem voltak illúziói afelől, miért vagyok olyan lelkes
látogatója a Himalája Könyvbisztrónak. - A következő hét hétben próbáld felfedezni magadnak a boldogság
valódi okát. Mikor visszaérek, elmondhatod, hogy mit találtál.
A dalai láma gyengéd szeretettel vett a karjaiba és a nyitott ablak felé
fordult, ahonnan a Kangra völgyre láttunk. Gyönyörű látványban volt
részünk: a zöldellő, kanyargós völgy, az örökzöld erdők. A távolban a
Himalája jeges csúcsa megcsillant a késő délutáni napsütésben. A lágy
szellő az ablakon keresztül illatos fenyő, rododendron és tölgy varázslatos
illatát hozta. - Elmondom neked a boldogság valódi okát – súgta a fülembe a dalai
láma. – Egy különleges üzenetet, csak neked – és azoknak, akikkel
karmikus kapcsolatban állsz.
Dorombolni kezdtem, és nemsokára dorombolásom egy miniatűr
csónakmotor öblös berregésére hasonlított. - Igen, kedves Hópárducom – mondta a dalai láma.
- Azt szeretném, ha megvizsgálnád a dorombolás művészetét.