- Itt van? Dharamsalában?
- Van egy olyan érzésem.
Később, a napot lezáró forró csokoládé szertartás során Serena
megjegyezte: - Ó Sam, bárcsak mindenki találkozhatna Tarchin jógival! Vagy legalább
valakivel, aki olyan, mint ő...
Bronnie valamilyen órán vett részt, ezért csak mi hárman voltunk ott,
meg persze a kutyák.
Serena korábban már elmesélte a találkozását a jógival, és a köztük
lezajlott beszélgetést. A kimondottan személyes témákra persze nem tért ki,
annál bővebben ecsetelte, mit mondott a jógi a tudatról. - Nem csak az érdekes, amit mond, maguk a szavak – magyarázta –, az
embert különös érzés keríti hatalmába a jelenlétében. Valamilyen rezgés.
Nem igazán tudom elmagyarázni, de ha vele vagy, minőségileg másképp
érzed magad.
Sam bólogatott. - Ő az élő, lélegző bizonyítéka annak, hogy mi történik, ha kiteljesítjük
az elménkben rejlő lehetőségeket – folytatta Serena ragyogó szemmel. –
Minden lehetséges! Messze nem a jövőbe látásról vagy a telepátiáról van
szó, ami Tarchin jógi szerint a felszabadított elme számára teljesen
természetes. - Még a közönséges elme is többre képes ezeken a területeken, mint a
legtöbben hinnék – jegyezte meg Sam, mire Serena kérdőn felvonta a
szemöldökét. - A legtöbben megtapasztalják a telepátia és az előérzet jelenségét, csak
épp azt hiszik, a véletlenek összjátékának voltak a tanúi. Épp úgy jöttek ki a
dolgok, érted... A legtöbb tudós nem hajlandó foglalkozni az érzékeken túli
észlelés bizonyítékaival, rálegyintenek, hogy hülyeség az egész. Amiben az
a vicces, hogy ez épp ellentétes azzal, amit a tudományos megközelítés
diktál, hiszen a többségük úgy utasít el valamit, hogy rá se néz a
bizonyítékokra! - Sam elnevette magát. – Fura, hogy mióta csak vannak, rejtélyes
képességekkel rendelkező társaikat az emberek vagy félték, vagy gyűlölték,
pedig azt hihetnénk, hogy sokkal értelmesebb volna inkább azon
gondolkodni, hogyan tehetnénk szert mi is ilyen erőkre, nem? - Pontosan!
blacktrush
(BlackTrush)
#1