Ekkor jöttem rá, hogy valaki csak akkor lehet igazán boldog, ha töviről
hegyire ismeri az elme működését. A kórlátolt nézőpont, amely szerint csak
„egy zsáknyi csont" vagyunk, korlátozza a boldogságot is, és múló érzéki
örömökre, elillanó elégedettségre, néhány másodpercig lángoló, aztán
nyomtalanul elenyésző dicsőséges pillanatokra egyszerűsítve azt. Ezzel
szemben Tarchin jógi vagy épp a dalai láma olyan alapvetően elégedettek
voltak, hogy azt még a környezetükben lévők is megérezték. Ennek semmi
köze nem volt a percnyi örömökhöz:
Tarchin jóginak semmi ilyesmiben nem volt része az elmúlt 12 évben!
Amit ők éreztek, mély volt, mint a tenger, alapjaiban járta át az embert, és
tartósan megmaradt – ez a fajta boldogság más kategóriába esik.
Feszültség izzik a levegőben, ahogy Őszentsége visszatér a szobába.
Fiatal, a húszas évei közepén járhat Egy idősebb tibeti asszony van vele,
akinek kedves az arca, de látszik rajta, hogy nem ismeri a félelmet. Brokát
sálját a nyakán türkiz csat fogja össze. Olyan a járása, mint egy királynőé.
A párost néhány szerzetes kíséri, akik villámgyorsan összegyűjtik a
szobából a szükséges dokumentumokat, a személyes holmit bőröndökbe
csomagolják, és feltekerik a pazar szövésű szőnyegeket. Egyikük nem más,
mint Geshe Wangpo. Még nagyon fiatal. Az emberek mozdulataiból
nyilvánvaló, hogy valamiért nagyon kell sietni.
A párkányon fekszem, és kinézek a Potala palota ablakán, Lhasa felé,
ahol a völgy túloldalán a hegyek magasodnak. Ahogy a dalai láma a
szobába lép, felemelem a fejem, és követem a mozdulatait.
Valami viszketést érzek, felemelem a jobb hátsó lábam, és hosszan
vakaródzom. Ahogy lenézek, látom, hogy a lábam rövid, és durva, loncsos
szőr borítja. A farkam is rövid. Mint egy lebegő, gyapjas szőrzászló.
Visszahúzható karmaim helyén rövid, tompa körmök éktelenednek. Ez már
csak azért is döbbenetes, mert az álom szürreális világában 1 az egész
teljesen természetesnek tűnik.
Őszentsége hozzám lép és a karjaiba vesz.
- Eljött a nap, amitől valamennyien féltünk – suttogja a fülembe. – A
Vörös Hadsereg megszállja Tibetet. Megszületett a döntés, a lehető
leghamarabb el kell hagynom Lhasát. Semmiképp nem követelhetem meg a
mentőcsapattól, hogy még téged is átcipeljenek a hegyeken, de Khandro-–la