Sam a pulthoz vezette, és útközben levett néhány könyvet a polcokról,
majd felajánlott egy tollat.
- Ha tudtam volna, hogy Dharamsalába jön, meghívtam volna, hogy
tartson előadást a könyvklubban! - Csak gyors látogatást teszek itt! – szabadkozott a tudós.
Sam nem hagyta annyiban. - Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember szeretne találkozni Önnel!
- ahogy a szerző átrágta magát a könyvhalmon, Samnek újabb ötlete
támadt. – Nem tudná magát szabaddá tenni ma dél körül? Össze tudnék
hívni néhány érdeklődőt! - Van egy találkozóm 11 körül, nem hiszem, hogy egy óránál tovább tart.
Utána lesz egy kis időm.
Mire a tudós visszatért a bisztróba, tízen várták egy asztal körül ülve, a
könyvesboltba vezető lépcső szomszédságában, hogy vele ebédelhessenek,
köztük Serena, Bronnie (Sam barátnője), Ludo és néhány jógatanítványa,
Jokhang képviseletében Lobsang, és a könyvklub néhány tagja, akiket
látásból ismertem. A bisztróban, mint mindig, most is élénk és vidám volt a
hangulat. Mikor a vendég megérkezett, úgy üdvözölték, mint egy
megbecsült jó barátot. Megrendelték az ebédet, kitöltötték az italokat, és
miközben az ételre vártak, Sam a biológushoz fordult.
- Megosztaná velünk, hogy jelenleg min dolgozik?
- Természetesen! – válaszolta az. – Van egy tudományos terület, ami
évek óta foglalkoztat, ez pedig az állati értelem. Azt kutatom, mit jelent a
tudat a nem emberi lények szintjén és miben különbözik az ő tudatuk a
miénktől. - Például hogy a kutyák olyan frekvenciákat is meghallanak, amiket mi
nem? – kérdezte az egyik klubtag. - Igen, az egyik részterületet az érzékelés különbségei adják – fejtegette
a vendég. – Nagyon érdekes, hogy az állatokat különleges érzékeik miatt
egyre gyakrabban használják különböző gyakorlati célokra. Gondolom,
mindenki hallott már a vakvezető kutyákról, de most sokkal tágabb
alkalmazási lehetőségekről beszélek: például olyan kutyákról, amelyek
előre jelzik a cukorbetegek hipoglikémiás rohamát, mert megérzik az
emberi lehelet összetételének árulkodó változásait.