Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

Lehet, hogy amikor ez történt, az szeretet volt, de soha nem
adott neki nevet tudatosan. Ő egy mindent felemésztő,
egyirányú románcot folytatott az egész univerzum ürességével
és teljességével. Emellett nem maradt hely vagy idő, amit egy
alacsonyabb rendű szeretőre pazarolhatott volna. És ezt nem is
bánta.
Amikor utoljára közel járt ahhoz, hogy egy emberi lényre
testálja a csodálatát, az nagyon régen volt. A harmincas éveiben
teherbe ejtett egy borotvaéles agyú nőt az új-mexikói
Socorróban. Ő is tudós volt, a doktoriját fejezte be éppen, és
Augustine már az első találkozásuk alkalmával rendkívüli
embernek találta. Amikor a nő elmondta neki a dolgot, meleg
szikra gyúlt benne a kisbaba gondolatára, olyan, mint egy
frissen megszületett csillag villanása hatmilliárd fényévnyire.
Kézzelfogható, gyönyörű, de már abban a pillanatban haldokló,
amikor odaér hozzá: egy utóragyogás. Nem bizonyult elégnek.
Megpróbálta rávenni a nőt az abortuszra, és amikor az nem volt
rá hajlandó, elhagyta a féltekét. Évekig az Egyenlítő túloldalán
maradt, mert képtelen lett volna elviselni egy olyan gyermek
közelségét, akit nem tudott szeretni. Az idő telt, és lassan rávette
magát, hogy megérdeklődje a gyermek nevét, a születésnapját.
Amikor a kislány betöltötte az ötöt, egy drága amatőr
teleszkópot küldött neki, hatéves korában egy csillagképgömböt,
a következő évben Carl Sagan Kozmoszának dedikált első
kiadását. A nyolcadik születésnapjáról megfeledkezett, de a
kilencedikre és a tizedikre újabb könyveket juttatott neki,
komolyabb kiadványokat a gyakorlati asztronómiáról. Utána
nyomát vesztette a gyermeknek – az anyjával együtt. Az a