– És neked? – kérdezte a kapitány.
– A lányom, Lucy. Azonkívül a forró fürdők.
A férfi felnevetett.
– Szerintem nálam a hegyek lekörözik a forró fürdőt. Vagy a
nagy, lapos mezők. – Lehalkította a hangját, és drámai hangon
azt suttogta: – Hajlandó lennék kilökni Ivanovot a zsilipen, ha öt
vacak percig egy mezőn sétálhatnék.
Sully halkan felkuncogott. Amikor Ivanov pár másodperccel
később, kísértetiesen jó időzítéssel bezuhant hozzájuk, kitört
belőle a nevetés. A keze mögé rejtette az arcát, miközben a férfi
elsétált mögötte. Eleve duzzogó képet vágott, és egyetlen szó
nélkül feküdt le. Harper szigorú pillantást vetett Sullyra.
– Szedje össze magát, Sullivan!
A nő bólintott, és összeszorította a száját, nehogy még valami
kitörjön rajta. Hirtelen eszébe jutott, mit mondott Devi Ivanov
félelméről, mire a derültsége nyomtalanul eltűnt. Felmerült
benne, hogy nem nézi-e néha a szomorúságot duzzogásnak.
Hogy Ivanov nem sebezhetőbb-e, mint gondolta. A férfi lámpája
kialudt a függönye mögött.
– És a férj? – kérdezte Harper, miközben húzott.
– Volt férj – javította ki Sully. Hozzá akart tenni még valamit,
de rájött, hogy semmit nem tudna mondani róla, aminek bármi
értelme lenne.
Jack egy aknamező volt, csupa neheztelés és halálos
örömszilánk. Amint talált róla egy napfényes, kellemes emléket
- Jack a kanapén alva a kétéves Lucyval, aki a mellkasán hasal,
és versenyt horkolnak –, azonnal ledöntötte a mélyen eltemetett