térdén nyugtatva, miközben azt hallgatta, ahogy a kapitány
végigmegy a centrifugán, fogat mos, és lekapcsolja a saját
lámpáját. Miután hazaértünk.
MÁSNAP REGGEL SULLY még órákig nem kelt fel, miután az
ébresztője megszólalt. A fények már teljes erővel égtek a
függönye mögött. A többiek motoszkálása, ahogy vécére
mentek, szét- majd összehúzták a függönyüket, és a centrifuga
körül csoszogtak gumipapucsukban, lehetetlenné tette, hogy
visszaaludjon, bár szeretett volna. Az egész napot át tudta volna
aludni, olyan fáradt volt az utóbbi időben. Végighúzta a haján a
kefét, majd elkezdte befonni, és mire végzett, sajgott a karja.
Annyira gyengének érezte magát, mintha a nap végén lenne,
nem az elején.
Mindenki visszavonult a hajó valamelyik zugába. Csak Tal
maradt a Kis Földön, a radartabletet nézve, ami a helyi
aktivitást mutatta az aszteroidaövben. Az öv valójában elég
ritkás volt, a több millió aszteroida olyan hatalmas területen
oszlott szét, hogy szerencséjük lett volna, ha csak egyet is látnak
az útjuk során. Az átkelésüket egy különösen eseménytelen
szakaszra tervezték, egy Kirkwood-résre, ahonnan az összes
nagyobb aszteroidát kiseperte a Jupiter gravitációs ereje. Annak
az esélye, hogy összeütköznek egy aszteroidával, végtelenül
kicsi volt, de Tal feladatai közé tartozott annak biztosítása, hogy
ez ne is következzen be.
– Tiszta a terep? – kérdezte Sully, miközben kivett egy
proteinszeletet a konyhaszekrényből.