Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

Thebes felsóhajtott.
– De igen. Csakhogy ma reggel végre tud aludni egy kicsit, ez
meg nem olyan nagy probléma.
Sully elidőzött egy darabig a hídon, figyelte, ahogy a férfi az
értékeket állítgatja.
– Nincs... egy kicsit jobban? – kérdezte végül habozva, bár
eleve tudta, hogy nincs, noha nagyon szerette volna azt hallani,
hogy mégis. Thebes vállat vont, nem tudta megadni neki a
kívánt választ. Egy pillanatra egymásra néztek, néma
egyetértésben.
Thebes végül bejelentette:
– Minden rendben. Pontosan huszonegy fok.
Miközben a férfi visszatette a helyére a szervizfedelet, Sully
folytatta az útját a kommunikációs fülke felé, de hirtelen
elöntötte az aggodalom. Mennyi idejük van még, mielőtt Devi
valamelyik hibája fatálisnak bizonyul? Mielőtt Ivanov és Tal
komolyabban össze nem verekszenek? Mielőtt teljesen szétesik
a napirendjük, és nagy hibákat nem kezdenek elkövetni? És ha
minden rendben megy, ha sikerül is valahogy zendülés és
áldozatok nélkül hazaérniük, akkor mi lesz? Mi vár rájuk?
Miféle élet?
A kommunikációs fülkében óvatosan nekiütközött az
egyetlen üres felületnek, egy kipárnázott szekrénynek a
bejárattal szemben. Miután megállította magát, és végigment a
rutinellenőrzéseken, átnézte a vevők memóriabankját,
leltározta a szondák adatait, majd küldött pár utasítást a
jupiteri rendszernek, nekilátott átnézni a hullámhosszokat a
Föld zajszennyezésének nyomait kutatva. Ez fárasztó munka