lesz. Aztán felhagyott vele. Megpróbált inkább nem foglalkozni
ezzel.
AMIKOR VISSZATÉRT AZ IRÁNYÍTÓKÖZPONT tornyához, az ég színe mély
alkonyati sötétséggé fakult. Hatalmas erőfeszítéssel tolta be
vállával a súlyos acélajtót. Ez nehezebbnek bizonyult, mint egy
évvel korábban. A teste mintha minden egyes eltelt évszakkal
törékenyebbé vált volna. A szél becsapta mögötte az ajtót. Hogy
spóroljon az üzemanyaggal, csak az obszervatórium legfelső
emeletét fűtötte: egyetlen hosszú helyiséget, ahol a
legértékesebb eszközeit tárolta, és ahol Irisszal aludtak. Néhány
kényelmi kiegészítőt is átvittek oda az alacsonyabb szintekről
meg a melléképületekből: két indukciós főzőlapot, egy
hálózsákokból és göröngyös, egyszemélyes matracokból
készített fészket, pár tányért, edényt és evőeszközt, egy
elektromos vízforralót. Augie-nak az összes lépcsőfokon meg
kellett pihennie felfelé menet. Amikor felért a harmadik szintre,
becsapta maga mögött a lépcsőház ajtaját, hogy bent tartsa a
meleget. Lassan vedlette le magáról a téli rétegeket, az összes
ruhaneműt felakasztotta a falon lévő kampók hosszú sorára.
Túl sok volt a kampó egy emberre. Mindkét kesztyűje külön
helyet kapott, majd letekerte a sálját, és azt is felakasztotta,
nagyvonalúan elosztva a ruháit a kabátakasztókon. Lehet, csak
azért csinálta, hogy ne tűnjön olyan üresnek a helyiség –
betöltötte maga körül a teret a saját nyomaival, hogy üvöltő
magánya ne legyen olyan nyilvánvaló. Néhány flaneling lógott a
kampósor túlsó végén, egy jégeralsó, pár vastag pulcsi.