Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

tükrében. Változásra volt szüksége. Ha elég hamar elindulnak,
mehetnek valamelyik motoros szánnal a hangárból. A hó nem
marad meg örökké, de még van idejük.
Felemelte a fülhallgatóját, de pár pillanatig még Iris
lélegzetvételét hallgatta, mielőtt visszavette volna. Úgy érezte
magát, mint egy hosszú, téli álmából ébredező állat. Talán még
valami hasznosat is találnak a tónál... És ekkor hirtelen eszébe
jutott. Leeresztette a fejhallgatót a nyakába, hogy hallja a saját
gondolatait. A Hazen-tó partja évtizedekig egy apró,
szezonálisan üzemelő meteorológiai állomással
büszkélkedhetett az 1950-es évek óta, amikor a rádiós
kommunikáció volt az egyetlen lehetőség. Felidézte az
antennákat, amelyeket az állomás frissebb fotóin látott, és
amelyek sokkal jobbak voltak az itteninél. Ebből az következett,
hogy a berendezésük is jobb lehet. Augie összecsapta az atlaszt.
Még egy ok. Ezzel eldőlt. Odamennek.
Éppen a terveit és a szükséges készleteket írta össze, amikor
a nap felkelt, és Iris forgolódni kezdett. A hálózsákot magára
borítva állt fel, mintha az egy hosszú, csuklyás köpeny lenne, és
odacsoszogott a férfihoz; új frizurája szanaszét állt.
Megérintette a jegyzettömböt, amelyre Augie írogatott, majd a
vállára tette a kezét, a sajátját vonogatva, mintha azt mondaná:
Mit van mit tenni? Augie a lányéra fektette a tenyerét, aztán felé
fordította a széket.
– Menjünk kirándulni!