NYOLC

– MI AZ ISTENT CSINÁLTÁL? – kiabált rá Ivanov Talra.
A fizikus úgy hadonászott a radartabletjével, mint egy
fegyverrel. A hangjuk betöltötte a centrifugát, hallatára
mindenki odasereglett.
–  Rohadtul nem csináltam semmit! – üvöltött vissza Tal
céklavörös arccal. – Egész délelőtt a képernyőt néztem, és
semmi nem volt, se törmelék, se aszteroidák, nyolcvan kibaszott
kilométerre semmi!
– Hát, valami nekiment az antennának, nem? És mivel a fő
aszteroidaövben vagyunk, talán egy kurva aszteroida lehetett,
nem igaz? Vagy szerinted magától esett le?
– Elég! – kiáltott fel Harper. – Elég ebből!
Tal az ágyára dobta a tabletet, majd a főzőlaphoz sétált, hátat
fordítva a csapatnak, hogy összeszedje magát. Ivanov nyakán
még mindig kidagadtak az erek, de a karját összefonta a
mellkasán, és átmenetileg becsukta a száját.
Harper még jobban kihúzta magát, mintha fizikailag is
tekintélyt akarna szerezni a legénységgel szemben.
–  Arról szeretnék beszélni, hogyan javítjuk meg a
kommunikációs egységünket, és ebben a pillanatban leszarom,
mi történt, hacsak a céljaink szempontjából nem releváns. Az
antenna visszaszerzése most már valószínűleg lehetetlen. Más
lehetőségek?
A többiek némán bámulták a padlót. Tal továbbra is hátat
fordított. Sully hallotta Ivanov halk, éles fogcsikorgatását.