Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

Thebes egyesével ropogtatta az ujjízületeit. Devi köröket rajzolt
a padlóra a cipője orrával.
–  Más lehetőségek? – ismételte meg Harper, ezúttal
fenyegetőbb hangon. – Most.
– Készíthetünk egy új antennát – vetette fel Sully. – Szerintem
a lényegesebb alkatrészek megvannak, főleg, ha leszedjük a
leszállóegység paraboláját. Nem lesz túl izmos, de működni fog.
Thebes összekulcsolta az ujjait, és bólogatott.
– Egyetértek, az antenna pótlása lehetséges – mondta. – De a
rögzítéséhez sok EVA-munkára lesz szükség. Valószínűleg két
űrsétára: egyre a károk felméréséhez és a helyszín
előkészítéséhez, egy másikra a konkrét telepítéshez. A
kockázatok elkerülhetetlenek. Szerintem bele kell vágnunk, de
nem muszáj rohannunk vele... a Föld amúgy sem túl beszédes.
– Jogos – felelte Sully. – A szondák következő adatcsomagjai
elvesznek, amíg a vevők működésképtelenek, de azok amúgy
sem szerepelnek előkelő helyen a prioritásaink listáján. Még azt
sem tudom, elég erős lesz-e az új rendszer ahhoz, hogy vegye
azokat a jeleket, a Föld pedig már régóta hallgat... se
zajszennyezés, se műholdaktivitás, semmi. Folyamatosan
ellenőriztem. Kísértetiesen néma volt minden. Úgyhogy akár rá
is szánhatjuk az időt, hogy rendesen megcsináljuk.
Tal végre visszafordult a csapathoz.
– Ha kapok pár napot, megpróbálhatom feljebb vinni a radar
érzékenységét. Nem tudom, sikerül-e, de talán igen. Ha eleven
testeket küldünk ki, akkor szeretném szemmel tartani a
mikrometeoritokat.