Ivanov foga ismét megcsikordult, mire Sully összerándult.
Devi még mindig nem mondott semmit. Harper felsóhajtott,
beletúrt a hajába, gondolkodás közben öntudatlanul cöccögve.
Összefonta a karját, aztán újból leengedte. Végül megszólalt.
– Szóval, amennyire lehet, felmérjük belülről a károkat, és
dolgozni kezdünk a pótantennán. Sullivan, Devi, Thebes,
szeretném, ha ti hárman együtt foglalkoznátok ezzel. Sully, most
hagyjuk a jupiteri szondákat! Ha sikerül elfognunk a jeleiket, az
remek; ha nem, koncentráljunk a Földre. Tal, azt szeretném, ha
dolgozni kezdenél a radaron, és kiderítenéd, mi harapott
belénk, és mit tehetünk, hogy ne ismétlődjön meg, vagy
legalábbis érzékeljük a közeledtét. Ivanov, mi ketten felmérjük
a károkat a kinti kamerák segítségével. Köszönöm, emberek...
Ne rohanjatok, csináljátok meg rendesen, de lássunk neki!
Devi nem mondott semmit a megbeszélés alatt, Sully abban
sem volt biztos, hogy figyelt egyáltalán. De amikor elhagyták a
centrifugát, hogy megnézzék a holdra szálló egység eszközeit, a
lány Sully felé fordult, és csacsogni kezdett. Ömlöttek belőle az
ötletek az új antennát illetően. Folyamatos szóáradata hallatán
Sully halkan, megkönnyebbülten felsóhajtott. Ha bárki képes
ezt a tervet megvalósítani, az Devi.
VÉGRE ISMÉT DOLGOZHATTAK valamin. Egy fontos feladaton. Az
Aether most először élénkült fel, mióta négy hónappal korábban
elhagyták a Jupiter környékét. Sully, Devi és Thebes először is
feltúrták a hajó többi részét pótalkatrészeket keresve. Leszedték
a parabolát a holdi leszállóegységről, és a kommunikációs fülke