Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

is tele volt használható eszközökkel. Már eléggé jól álltak a
pótlással, mire Harper és Ivanov beszámoltak arról, mit tudtak
meg. Sully és a mérnökök a Kis Föld asztalán dolgoztak, hogy a
szerszámaik ne ússzanak el folyamatosan.
Még mindig ezzel foglalkoztak, amikor a Kis Föld lámpái
automatikusan elhomályosultak a nap végét jelezve. Az
alvófülkék lámpái kigyúltak, lágy gyertyafénybe borítva a
centrifugát. Az órájuk éjfélt mutatott, de az idő már nem tűnt
lényegesnek. Fáradtak voltak, ugyanakkor fel is élénkültek. A
probléma felébresztette őket, visszarántotta a valóságba. Végre
lefoglalhatták magukat, volt mire odafigyelniük. Még Ivanov is
összeszedte magát, és barátságosabban viselkedett, mint
hónapok óta bármikor.
Az összeállítás nagy részét Sully és Devi végezte, Thebes
pedig a szerszámokat adogatta nekik, illetve előkészítette a
szükséges alkatrészeket.
– Fúró – kérte Devi, mire Thebes a kezébe adta, mielőtt még
felnézhetett volna.
– Drótvágó – mondta Sully, és Thebes már mellette is termett.
Az új antenna összerakása gyorsabban haladt, mint
bármelyik közös munkájuk a jupiteri holdra szállások
logisztikája óta. Miután Thebes és Devi visszavonultak, Sully
még egy órát az asztalnál töltött, megigazított pár dolgot, de
leginkább csak gondolkozott. Miután rendet rakott, elsétált az
alvófülkékhez. Tal a kanapén tanulmányozott egy sűrű
számításokkal teli jegyzetfüzetet, miközben az ölében lévő
tabletet nyomogatta. Harper és Ivanov halkan beszélgettek a
vécé mellett. Harper mondott valamit, amit Sully nem hallott,