Nem mindenkinek van hivatása – tette hozzá, majd vállat vont.
- Szerintem ők ezt nehezen értik. Jó éjt! – Ezzel bemászott a
fülkéjébe, és behúzta a függönyt.
Lucy magányos fotója nagyon aprónak tűnt a falon, a
körülötte lévő üresség pedig óceánnyinak. Sully odanyúlt, és
megérintette a lánya ujjlenyomatoktól maszatos arcát. Aztán
lekapcsolta a lámpát, és lefeküdt a sötétben, de a fotó negatívja
még lehunyt szemmel is ott izzott a szemhéja belsején. Azt hitte,
nem tud majd elaludni, annyira felajzotta a munka folytatása.
De végül sikerült neki, és kislányoknak öltözött
szentjánosbogarakról álmodott.
A FÜGGÖNYE MÖGÖTT FELRAGYOGÓ hajnal kirángatta az álmaiból, bár
alig pár óra telt el azóta, hogy lefeküdt. Lehunyta a szemét,
figyelmen kívül hagyva az ébresztőt, és amikor ismét kinyitotta,
majdnem tizenegy volt. Miközben magára húzta a kezeslábasát,
és befonta a haját, már gondolkozni is kezdett a pótantenna
tartókarján. Harper a hosszú asztalnál ült, maga előtt az Aether
tervrajzaival meg egy csésze instant kávéval. Fel se nézett,
amikor Sully leült mellé a padra.
– Jó reggelt! – köszöntötte a nő vidáman. A kapitány
szemhéja duzzadt volt, tekintete vöröses. Nem nézett fel. –
Aludtál valamennyit egyáltalán? – kérdezte Sully.
A férfi döbbentnek tűnt.
– Mi? Ja, nem, azt hiszem. Máson járt az agyam.
Sully alaposabban megnézte a tervrajzokat, és észrevette
rajtuk az űrsétával kapcsolatos jegyzeteket.