Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

– Ki megy ki? Eldöntötted már?
Harper felsóhajtott, kézfejével megdörzsölte a szemét.
– Neked kell – felelte lassan, miközben leeresztette a kezét az
ölébe –, és Devinek.
Sully bólintott. A férfi testbeszédében volt valami furcsa,
valami kelletlen. Talán azt hiszi, hogy ő nem akar kimenni?
Vagy Devi miatt aggódik? Várta, nem tesz-e hozzá valamit, s pár
pillanattal később Harper valóban folytatta.
– Nem vagyok benne biztos, hogy Devinek ez menni fog...
mármint érzelmileg. De abban sem, hogy Thebes képes lenne
úgy improvizálni odakint, mint ő. Órák óta ezen agyalok.
Devinek kell kimennie.
– Képes lesz rá – nyugtatta meg Sully, de amikor meglátta
Harper tehetetlen arckifejezését, hirtelen benne is kétségek
ébredtek. Eszébe jutottak Devi rémálmai, az utóbbi idők
karbantartási fiaskói. Még soha nem látta a kapitányt ilyen
bizonytalannak, és ez megijesztette. Végtére is, a
parancsnokukról volt szó. – Én is ott leszek vele, és te meg
Thebes irányítotok majd minket rádión. Minden rendben lesz,
Harper. Képesek vagyunk rá. Viszont pihenned kellene egy
kicsit, rémesen nézel ki.
A férfi felnevetett.
– Ez enyhe kifejezésnek tűnik.
Sully legszívesebben lesimította volna a feje búbján égnek
álló tincset, ahogy Lucyét szokta, de uralkodott magán.
– Az. Megparancsolom, hogy aludj pár órát. Van időnk, ne
tedd tönkre magad ezzel!
Harper bólintott.