Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

hagyniuk, olyan keveset tudtak a tóparti meteorológiai
központról... Fogalmuk sem volt, hogy mit találnak ott.
Feltornyozták a létfontosságú eszközöket: a sátrat, a fagypont
alatti hálózsákokat, élelmet és vizet, tartalék üzemanyagot,
fejenként egy készlet nagyon meleg ruhát, sisakot és
védőszemüveget, egy kempingfőzőt, térképet, iránytűt, két
zseblámpát. Minden mást luxusfelszerelésként soroltak be, amit
csak akkor visznek magukkal, ha lesz ott nekik hely: Iris
könyveit, további ruhákat, a pótakkumulátorokat és egy
második üzemanyagtartályt. Lecipelték a holmikat a szánhoz,
mindet felszíjazták rá. Az utasok és a sok felszerelés
elnehezítették a járművet, de Augie összement öregkorára, Iris
pedig eleve zsebméretű volt. A jármű robusztusnak tűnt,
meredek, úttalan hegyoldalakra tervezték, továbbá nagy súlyra.
Lehet, hogy nem megy majd tökéletesen, de elviszi őket oda,
ahova kell.
Becsukták az obszervatórium ajtaját, csak annyi fűtést
hagytak, hogy a csövek ne fagyjanak be, és a teleszkóp ne
repedjen meg. Miközben Augie beállította a termosztátot, azon
töprengett, kinek hagyja vajon így – talán maguknak, ha vissza
kell térniük, vagy senkinek, amennyiben a Hazen-tónál
barátságosabb otthonra találnak. A kazán üzemanyaga persze
előbb-utóbb kifogy majd. A hideg bekúszik az épületbe, a csövek
befagynak, a teleszkóp hatalmas lencséje megreped. A fagy
beszivárog az ablakokon, végül otthonos szentélyüket is
birtokba veszi, ahogy a létesítmény többi részét. Hamarosan
örökre beköltözik ide a tél.