Kikötötték magukat, és nekiláttak felmérni a károkat, majd
előkészíteni a helyszínt a szereléshez.
SULLY BECSUKTA MAGA MÖGÖTT a zsilipkamrát, és megvárták, hogy
kiegyenlítődjön benne a nyomáskülönbség, mielőtt lehámozták
volna magukról a szkafandert. Több mint öt órát töltöttek
odakint. A legénység többi tagja a zsilipkamra ajtajának
túloldalán gyülekezett rájuk várva. Az ajtó végül felszisszent,
ahogy Harper kinyitotta. Devi és Sully kiléptek rajta, hogy
csatlakozzanak a csapathoz az üvegházi folyosón. Ivanov
megrázta Sully kezét. Thebes és Tal megölelték. Harper
aggodalmas arckifejezése megkönnyebbültté vált, és Sully Tal
vállára tette a kezét, hogy ne kelljen eldöntenie, baráti ölelésben
részesítse-e a kapitányt, vagy kezet rázzon vele, mint a
kollégája. Thebes mintha el sem tudta volna engedni Devit;
olyan sokáig ölelte, akár egy gyermekét visszakapó szülő. A
többiek követték Harpert a parancsnoki hídra, és összegyűltek a
kupola alatt, hogy megbeszéljék a következő űrsétát.
Megtárgyalták a sisakkamerák felvételeit is.
A séta annyiban sikeres volt, hogy kitaláltak egy
végrehajtható tervet az antennacserére, és kidobták a régi
rendszer néhány javíthatatlan alkatrészét az aszteroidaövbe,
ahol több mint egymillió emberéletnyi ideig fognak keringeni.
Elismerések és éljenzések hangzottak fel mindenfelől,
miközben végigpörgették az aznapi felvételeket, csak a
komplikáltabb helyzeteket nézve valós időben; de amikor a
képernyő elsötétült, a hangulat is elkomorodott. A második séta