Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

hogy hogyan viszik át az eszközt a zsilipen, majd oda, ahova
kerülnie kell.
Tal, Thebes és Harper szedték le az asztalt vacsora után,
miközben Ivanov megpróbálkozott a játékkonzollal. Sully és
Devi majdnem elaludtak az asztalnál, evés után szinte azonnal
nyugovóra tértek. Sully egyszer csak Devi sírására ébredt az
éjszaka közepén. Elhúzta a függönyét, átcsoszogott a
centrifugán, és bebújt a lány fülkéjébe. Devi rosszat álmodott, s
amikor Sully felrázta, olyan eleminek és hevesnek tűnt a
rettegése, hogy szinte ő is megijedt.
– Mi volt az? – suttogta Sully. – Egy rémálom? Biztonságban
vagy, Devi, biztonságban vagy.
A lány úgy markolászta Sully felsőjének vékony, szürke
anyagát, mintha fuldokolna. Beletelt pár pillanatba, amíg
felfogta, hogy ébren van. Végül visszafeküdt átizzadt párnájára,
és megfeszített izmokkal, szaporán vette a levegőt.
– Mesélj az álmodról! – kérte Sully.
Devi összegömbölyödött mellette, és megremegett.
– Kudarcot vallottunk.
– Mi történt?
–  Elveszítettük az antennát. Elengedtem, és belezuhant a
Napba, utána mi... mi is belezuhantunk. Az én hibám volt.
Sully simogatni kezdte Devi haját, ahogy Lucyval is tette
volna, belefúrva az ujjait, az összes csomót kifésülve. Devi ott
szipogott a tenyere alatt, mellkasa reszketett a néma zokogástól.
Sully elképzelte a leírt álmot, ami őt is megijesztette. Nemcsak
az, hogy kudarcot vallanak, vagy anélkül halnak meg, hogy
hazatértek volna, hogy valaha is megtudták volna, mi történt a