Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

belehabarodás, a nemi vágy – ezek különböznek? Más tüneteik
vannak? Meg akarta érteni ezeket klinikailag, kísérletezni akart
a szerelem határaival, a hibáival. Nem érezni akarta, csak
tanulmányozni. Ez kikapcsolódást jelentett számára. Egy újabb
tudományterületet. A valódi munkája sokkal előkelőbb volt, de
a szerelemmel kapcsolatos kérdéseire nem kapott könnyen
válaszokat. Soha nem volt elégedett. Márpedig ő a kielégítő
válaszokhoz szokott, úgyhogy kitartott.
A viselkedésének megvoltak a következményei. Idővel túl
messzire ment. Ezek a nők – a tesztalanyok – túl kockázatossá
váltak, túl sokan voltak. Összefutott velük kávézókban, a
munkahelyén, a szállása környékén. És mind ismerték egymást,
mert hogy lehetne könnyebben egyik nőről a másikra ugrani,
mint az ember társadalmi kapcsolatainak a kihasználásával?
Augustine soha nem kért bocsánatot – egyszerűbb volt elmenni,
új obszervatóriumot találni, új ösztöndíjat vagy adjunktusi
állást, és elölről kezdeni. Ez csak egy mellékes projekt volt
számára, egy nem hivatalos kísérlet, amely eltörpült a valódi
munkája mellett, a csillagok között. Kiélvezte a testek
változatosságát, a különböző melleket, hasakat és lábakat,
amikor kikapcsolódásra vágyott, de ennyi. Időnként szánalmat
is táplált irántuk, ám együttérzést soha – nem értette a
reakciókat, amelyekkel találkozott. Azok túlzónak tűntek,
nevetségesnek.
Az apja meghalt, mire megcsinálta a doktoriját, az anyja egy
elmegyógyintézet zárt osztályán élt. Nem volt családja, mintái a
szeretetre, csak a diszfunkcionalitás homályos emlékei, és egy
boldogtalan gyermekkoré. A tévé és a regények soha nem