Kimért levegővételt hallott a túloldalról, és Thebes
kivehetetlen dünnyögését.
– Nálad van a fúró? – kérdezte Harper.
Sully lenézett az övére.
– Igen, nálam van.
– És a csavarok?
Sully a szabad kezével megpaskolta a szerszámzsebét.
– Nálam vannak.
– Ahogy begyakoroltuk. Az első kettő nehéz lesz, mert az
antennát is tartanod kell, de utána elengedheted, és mindkét
kezedet használhatod. Vetted?
Sully nem bírt megmozdulni.
– Azt hiszem... – kezdte, de Harper félbeszakította.
– Nem – mondta –, ne gondolkozz! Haladj csavaronként,
Sully!
Ő pontosan ezt is tette, majd miután végzett, lecsatolta Devit
a kábelről anélkül, hogy engedélyt kért volna Harpertől. Tudta,
hogy a barátnője ezt akarta volna... mindnyájan ezt akarnák.
Nézte, ahogy Devi elúszik; egyre jobban összement,
akkorára, mint egy csillag, majd teljesen eltűnt. Vajon örökre ott
fog lebegni? Vagy belezuhan a Napba? Egy távoli csillagba? A
Voyager jutott eszébe, amely kitört a Naprendszerből, és
elindult végtelen útjára. Remélte, hogy Devi is követi, hogy
valahogy egyben marad, és élettelen teste örökké folytatja véget
nem érő, felfoghatatlan utazását. Sokáig nem mozdult, csak a
sötét űrt nézte, némán arra kérve a semmit, hogy ölelje
magához a barátnőjét.
blacktrush
(BlackTrush)
#1