Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

Mexikóból, ahogy csak tudott, és elfelejtette Jeant, amennyire
csak képes volt rá. Csupán évekkel később engedélyezte
magának, hogy rágondoljon, arra, hogy mi lehetett volna, és mi
volt már így is – egy gyermek az ő génjeivel és talán a szemével,
az orrával vagy a szájával, de nélküle az életben. Egy apa
nélküli gyermek. Megpróbálta elűzni ezt a gondolatot, ám
minduntalan visszatért. Végül felhívta Socorrót, és kiderítette,
amit lehetett. Jean nem sokkal utána szintén elhagyta Új-
Mexikót, de kapcsolatban maradt pár kollégájával. Augustine
megtudta, hogy lánya született novemberben, valahol a dél-
kaliforniai sivatagban. Kiderítette Jean munkahelyi
elérhetőségét, és hónapokig a tárcájában tartotta, a
jogosítványa mögött.
Megvárta a baba születésnapját, akkor elküldte neki a
legdrágább teleszkópot, amit megengedhetett magának. Levél
és válaszcím nélkül. Jean biztosan tudta, kitől jött, és eldöntötte,
hogy elmondja-e a lányának. Augie-ban felmerült a kérdés,
hogy mit mesélhetett neki az apjáról, vajon azt hazudta-e, hogy
meghalt, eltűnt a háborúban, vagy utazó ügynök, esetleg
elmondta az igazat, miszerint... mit is mondhatott pontosan?
Hogy nem akarta? Hogy egyiküket sem szerette? Évekig
küldözgetett még dolgokat, képeslap nélkül, csak egy-egy kis
befektetést a génjeibe. Olyan gesztusokat tett, amelyeket nem
nevezhetett igazán figyelmességnek, de amelyek a semminél
többek voltak. Időnként egy-egy csekket is küldött Jeannek.
Arról értesült, hogy beváltotta őket, de csak egyszer kapott tőle
bármit: egy fehér borítékot egy fotóval. A nő egy régi címére
küldte, a Puerto Ricó-i obszervatóriumba, amikor ő már