Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

– Nem tudom – felelte. – Mondjuk egy műhold. A Hubble.
Űrszemét. Rengeteg minden lehet.
Ivanov megrázta a fejét.
– Nem. Ahhoz túl nagy.
Sully lassan kihátrált a kupolából, mert nem akart
döntőbírót játszani, amikor látta, hogy Tal Ivanov vállára teszi a
kezét.
– Igazad lehet – hagyta rá. – Csak azt mondom... várjuk meg,
amíg újra felbukkan, jó?
Ivanov bólintott, és folytatták a virrasztást, tovább figyelték
a bolygójukat. Sully meglepetten, de elégedetten figyelte a
kompromisszumukat – egy új kapcsolat ebben a nagy
magányosságban. Kiúszott a kupolából. Egyikük sem vette
észre, hogy elment.
Amikor visszaért a kommunikációs fülkébe, Harper várta
ott. Sully csapdában érezte magát. Megpróbálta leplezni az
ingerültségét, amiért odabent találta, a nő saját intim terének
tartott helyen. A férfi az iói szonda utolsó üzenetére mutatott,
arra, amit Sully a fő képernyőn hagyott, amikor távozott.
– Az Io szondája végül feldobta a pacskert, mi? Vulkán általi
halál?
Sully bólintott.
– Igen, tegnap adta be a kulcsot.
– Nem akarsz szünetet tartani? Enni valamit? Kártyázni?
– Nem hinném – felelte Sully. – Más dolgom is van itt, és most
pihentem. De kösz.
– Értem. Csak rég nem láttalak. Meg akartam kérdezni, hogy
vagy. – Harper arca csupa nyílt érdeklődés volt, arra biztatta,