semmi... Úgy értem, ha valami katasztrófa történik, mi a
legbiztonságosabb hely? A sarkok. Pont, ahol ő van. Lehetséges,
hogy csak ő maradt meg.
Mindnyájan elhallgattak pár pillanatra. Harper többször is
végighúzta a kezét a haján, mintha a fejbőre stimulálása
segítene abban, hogy új ötletei támadjanak. Utána leeresztette a
kezét az ölébe, és felsóhajtott.
– Nem látom, mi újat tudtunk volna meg. Még mindig
rengeteg a kérdőjel. Sully, próbáljunk meg ismét beszélni vele,
hátha kiderül valami! Egyébként meg ellenőrizzük a
dokkolócsatlakozókat. Szerintem pattanjunk rá az ISS-re, és
onnan meglátjuk. Visszatérési szekvencia a tervek szerint. A
spekulációknak nincs sok értelme, igaz? Foglalkozzunk
egyszerre egy dologgal!
Mindnyájan bólintottak, majd Harper visszament a
kommunikációs fülkébe Sullyval. A többiek utánuk szivárogtak,
keresni kezdték az utolsó embert a Földön – órákig csupán
fehérzajban, miközben Sully a hívójelét ismételgette, amíg
egyszer csak választ nem kaptak.
A MÁSODIK BESZÉLGETÉS MÉG információszegényebb volt, mint az
első. Harper, Sully és Thebes bezsúfolódtak a kommunikációs
fülkébe, míg Ivanov és Tal a folyosón lebegtek. Mind az öten
csak még frusztráltabbak lettek, mire elveszítették a jelet,
amihez nem kellett sok idő. Utána a kupolához úsztak, és a
Földet nézték. Nem akadt sok megbeszélnivalójuk – a férfi a
túlvégen mindent elmondott, amit tudott, és az elég kevés volt –,