Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

– Mit kell megbeszélnünk?
– Sok mindent – felelte a férfi. – Jössz?
– Hadd öltözzek fel.
Amikor kimászott a fülkéjéből, meglepetten látta, hogy a
másik négy ember már összegyűlt, és némán várják az
asztalnál. Semmit sem értett.
– Nem értem – mondta ki, ahogy leült melléjük. – Mi ez az
egész?
Thebes összekulcsolta a kezét, állát az öklére hajtotta.
–  Én itt maradok – jelentette ki. – Az Aetherön. Az
űrállomáson.
Sully végignézett a többieken, és látta, hogy őt figyelik. Ők
már tudták. Harperre nézett, aki bólintott.
– És azt akarod, hogy én menjek helyetted? – kérdezte. – És
Ivanov?
Ivanov vállat vont.
– Én is maradok – mondta. – Így döntöttem.
–  De miért? – kérdezte Sully. – A családod... te
mindnyájunknál jobban haza akarsz menni.
A férfi megrázta a fejét.
– Én a múltra vágyom. Ebbe már nincs beleszólásunk. Mi
csak egy dolgot tudunk arról, ami odalent van: hogy nem az,
amit itt hagytunk. Minden megváltozott. Már nem vár a
családom. Ez nem a féligazságok ideje. Thebes és én, mi
vagyunk a legidősebbek. Fáradtak vagyunk. Afféle... hogy is
mondják? Vén rókák.
Sully kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta egy hang sem.
Thebes átkarolta.