Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

kivételesek és jelentéktelenek valójában. Olyan volt, mintha az
Aether hat tagját felébresztették volna abból a súlytalan kis
álomból, amely a földi létüket foglalta magába. Már nem
érezték magukénak a saját múltjukat, a tulajdon emlékeiket.
Amikor megérkeztek a Jupiterhez, a tudatuk egy ismeretlen
szintje került előtérbe. Mintha egy sötét szobában felkapcsolták
volna a lámpát, és a fényben megjelent volna a végtelenség,
meztelen, gyönyörű mivoltában üldögélve a himbálózó
villanykörte alatt.
Ivanov azonnal belekezdett a holdkőzetek vizsgálatába,
amelyeket a Ganymedesről gyűjtöttek be, és a jelentések
megírásába a belső szerkezetükről meg a megfigyelt felszíni
folyamataikról. Valósággal lebegett az étkezések alatt vagy
szobabiciklizés közben, mint aki fülig szerelmes, megszokott,
morcos arckifejezése egészen ellágyult. Devi és Thebes
majdnem megfeledkeztek a hajó karbantartásáról, ahelyett a
kupola erős, átlátszó burka alá vették be magukat, hogy akár
órákig, sőt napokig bámuljanak kifelé egyhuzamban. Meghitt
csendben fogadták be a látványt; a fiatal Devi, kócos kontyával
és tágra nyílt szemével sűrű szemöldöke alatt, Thebes pedig
kerek arcával, melyet könnyen jövő mosolya tört meg, a réssel a
metszőfogai között. Thebes „élete nagy pillanatának” nevezte a
csillagbámulásukat dél-afrikai akcentusával. Tal, a küldetés
pilótája és a fizikusuk megtelt energiával a jupiteri tér hatására.
Több időt kezdett tölteni az edzőeszközökön, nullgravitációs
akrobatamutatványokat hajtott végre azok előtt, akik
hajlandóak voltak nézni, és folyamatosan disznó vicceket ontott
magából. Jókedve ragályosnak bizonyult. Harper, a