Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

Az egy hétig tartó munka során az Aether legénysége
türelmesen várakozott, tették a dolgukat. A Küldetésirányítás
nem jelentkezett ki, nem figyelmeztették őket a kommunikáció
megszakítására. A Deep Space Network három fő
támaszpontból állt a Föld körül, hogy igazodni tudjanak a
bolygó keringéséhez. Ha a Mojave-sivatagi Goldstone
létesítmény elérhetetlen volt, akkor Spanyolország vagy
Ausztrália vette át a helyét, de eltelt teljes huszonnégy óra, és
semmi nem történt. Utána még egy nap elszaladt, mostanra
pedig már majdnem két hét. A kapcsolat megszakadása olyan
sok okból bekövetkezhetett, hogy eleinte nem lett volna értelme
az aggodalomnak. De ahogy a némaság egyre jobban
elhúzódott, ahogy a Jupiter iránti érdeklődésük lankadni
kezdett, és mindinkább várták a Földre való visszatérést, ez
egyre nagyobb súllyal nehezedett rájuk. Némán sodródtak az
űrben. Az élményeik jelentősége, mindaz, amit megtudtak, és
továbbra is kutattak, szélesebb közönséget kívánt meg. Az
Aether legénysége nem csupán önmagáért vállalta ezt az
utazást, hanem az egész világért. Az az ambíció, ami a Földön
fűtötte őket, nem bizonyult többnek múlékony hiúságnál itt, a
feketeségben.
Mióta csak elkezdődött, Sully most először nem seperte ki a
fejéből a rádiócsend gondolatát. A többiekhez hasonlóan őt is
megtanították a kompartmentalizálásra, azaz a munkáját
zavaró tényezők kizárására, hogy képesek legyenek
funkcionálni ezen a hosszú, bizonytalan úton. Nagyobb
feladatok várták őket. De most, hogy beengedte a gondolatot,
elöntötte a pánik hulláma, és elsodorta azt a nyugalmat, amit a