Jupiter környéke váltott ki belőle. Sully hirtelen magához tért a
bolygó álomszerű kábulatából. Az üres, barátságtalan kozmosz
jeges árnyékként borult rá. Túl régóta tartott a csend. Devi és
Thebes újra meg újra ellenőrizték a hajó készülékeit, azonkívül
ő maga szintén lefuttatta a saját próbáit a kommunikációs
fülkében, de semmi rendszerhibát nem talált. A vevők az űr
összes dünnyögését közvetítették mindenhonnan, több millió
fényévre lévő égitestektől is – csak a Föld nem üzent semmit.
A NYERS ADATOK ELÁRASZTOTTÁK a számítógépe képernyőjét,
miközben Sully egy kurta ceruzával jegyzetelt az írótáblán,
melyet mindig magánál tartott. A kommunikációs fülkében
meleg volt, a rádióberendezés halkan zúgott, a fehérzaj ismerős
burkába ölelve őt. Sully egyszer csak elengedte a ceruzát, amely
ott lebegett előtte, amíg ő megtekergette a csuklóját, és kirázta
az ujjízületeiből a görcsöt, majd ismét megfogta. Egy csepp
verejték vált le a bőréről, és állt meg előtte a levegőben.
Fojtogatónak érezte a hőséget. Sullyban felmerült, hogy nem
romlott-e el a hőmérséklet-szabályozó program. Ezt meg kell
majd említenie Devinek vagy Thebesnek – már csak az
hiányozna, hogy a vevőik túlmelegedjenek. Olybá tűnt, mintha
a bőre beleolvadna a levegőbe, mintha a teste és a környezete
közötti határvonal egyetlen forró masszává válna. A falba
épített vevők egyike felvonyított, erre Sully odanézett, hogy
kiderítse, melyik frekvencián akadt meg. Miután elveszítették a
kapcsolatot a Küldetésirányítással, úgy állította be a
készülékeket, hogy folyamatosan pásztázzák a megszokott