Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

oldalon, középen folyosóval. A kabinok előtt vastag függönyök
biztosítottak némi magánéletet, odabent pedig polcok és fiókok
voltak a ruháknak, és kis olvasólámpák a szimulált napnyugta
utánra. A gyűrű mentén továbbmenve egy hosszú asztalt
lehetett kihúzni két paddal a folyosó közepére vagy felnyomni a
falhoz, mögötte pedig egy kezdetleges konyha helyezkedett el.
Egy teljes kör megtétele után a kis edzőterem következett egy
szobabiciklivel, egy futópaddal és néhány súlyzóval a
játékkonzolos rész mellett, melyben egy futurisztikus, szürke
kanapé dominált. A kanapé és az alvóhelyiségek közé egy kis
vécét szorítottak be. Egy másik vécét is elhelyeztek az űrhajó
zérógravitációs részén, de az sokkal kevésbé bizonyult
népszerűnek.
Sully és Harper általában kártyáztak a pihenőidejükben.
Sully fárasztónak találta a teljes testsúlya elviselését azután,
hogy egész nap a kommunikációs fülkében lebegett, de fontos
volt, hogy ne szokjon el a tömegvonzástól teljesen. A
gravitációnak akadtak jó hatásai is. A kártyák az asztalon
maradtak, az ennivaló a tányéron, a ceruzája a füle mögött.
Szinte a kinti ürességről is meg tudott feledkezni, a több millió
és milliárd fényévnyi felfedezetlen űrről, ami körülvette őket.
Szinte már képes volt úgy tenni, mintha a Földön lenne, alig pár
lépésre a talajtól, a fáktól és az ég kék kupolájától. Szinte.
Harper felháborodottan lecsapta maga elé a treff bubit. Sully
felvette, majd lerakott vele egy sort legyező alakban.
–  Azt hittem, már örökké erre a bubira kell várnom –
jegyezte meg szelíden, aztán letette a többi kártyát.
– A fenébe – felelte Harper –, ne cinkeld már a lapokat, jó?