– Vigyázz a szádra, Sullivan!
Késő volt, éjszaka az Aether időzónájában. Sully azt tervezte,
hogy a kabinjában átfutja az aznapi jegyzeteit, de amikor
meglátta a falra rögzített képet, elment a kedve a munkától. A
fotón a lánya szerepelt öt-hat éves korában,
szentjánosbogárnak öltözve halloweenre. Jack készítette a
jelmezt, amely két fekete gülüszemből állt, csápokból, egy
kitömött, sötétben világító pocakból, fekete harisnyából meg
drótokból készített szárnyakból. Lucy időközben a kilencet is
betöltötte, de Sully, amikor összepakolt, egyszerűen nem talált
frissebb képet róla. Mindig Jack fotózott.
IVANOV AZ UTÓBBI időben a laboratóriumába zárkózott, többet
dolgozott és kevesebbet aludt. Sullyban felmerült, hogy napok
óta nem látta enni. Egyik reggel elidőzött egy kicsit az üvegházi
folyosón, és szedett neki egy maréknyi aeroponikus
termesztésű koktélparadicsomot.
– Hoztam neked egy kis finomságot – mondta, miközben a
könyökével bemanőverezett Ivanov laboratóriumába, két
tenyerét az élénkvörös, sárga és narancssárga gömbök köré
hajtva, amelyek ott lebegtek közöttük. A férfi nem pillantott fel
a mikroszkópjából.
– Nem vagyok éhes – felelte a homlokát még mindig a lencse
fölé hajtva.
– Jaj, ne már, Ivanov, ne legyél ilyen mogorva! –
méltatlankodott Sully. – Később? – A férfi haja mókás, sárga
sörénnyé vált az űrben, amitől Ivanov nyájasabb, könnyedebb