Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

ember benyomását keltette a valóságosnál. Sully egy pillanatra
bedőlt a látszatnak.
– Én szoktalak zavarni munka közben? – csattant fel a férfi,
nyugtalanító pillantást vetve rá. A tekintetében bánat és harag
izzott, szájáról nyálcseppek repültek szét, ahogy beszélt. – Nem
szoktalak – szögezte le, majd visszatért a tárgylemezhez,
amelyet éppen tanulmányozott.
Sully egyedül ette meg a paradicsomokat a kommunikációs
fülkében, miközben a könnyeivel hadakozott. Mindnyájan
idegesek voltak; erre semmilyen kiképzés nem készítette fel
őket. Az űrhajósok között viszály sarjadzott. Az a harmónia,
amit a hold megfigyelése keltett kis közösségükben, széthasadt,
és alatta felbukkant a lobbanékonyság magja. A
Küldetésirányítás napirendjéről szép lassan leszoktak, aztán a
legénység tagjai megszakították a kapcsolatot, nemcsak a
Földdel, hanem egymással is. Már nem alkalmazkodtak az
alvási, evési és pihenési időkhöz, s inkább különálló
entitásokként működtek, mint egységes csapatként. Ivanov
visszahúzódóvá és harapóssá vált, órákig is bezárkózott a
laboratóriumába egyhuzamban; de nem csak ő rejtőzködött. Tal
visszavonult a videójátékok világába, és bár testi mivoltában
meg lehetett találni a Kis Föld kanapéján, fejben máshol járt.
Tal korábban nagyon örült annak a precizitást igénylő
feladatnak, amikor le kellett navigálnia a leszállómodulokat a
Callistóra és a Ganymedesre, utána a hajó parittyázásának is a
Jupiter körül, de amikor ráálltak a Földre visszavezető
röppályára, és a Küldetésirányítás hallgatása egyre jobban
elnyúlt, levertté, ingerlékennyé vált. Ifjú családjának rendszeres