Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

– Nem túl vonzó – dünnyögte az orra alatt, majd hozzátett
még pár szót oroszul. Beletúrt a hajába, ami még mindig szétállt
az egész napos súlytalanságtól. Sullynak nem kellett oroszul
tudnia ahhoz, hogy felfogja a morgása lényegét.
Harper ügyet sem vetve rá, folytatta:
–  Minden lehetőség esetén, ami csak eszembe jut, egy
világméretű problémával szembesülünk. Az nyilvánvaló, hogy
mindhárom DSN-teleszkóp üzemképtelen. Én úgy látom, vagy a
készülékekkel van valami probléma, vagy a kezelőikkel, esetleg
mindkettővel. Más ötletek?
Egy darabig senki sem szólt. A centrifuga ott zümmögött a
tengelyén, a szellőzőcsatornák ziháltak. Hallották, hogy valahol
a nullgravitációs részen halkan megcsikordul a hajó teste.
– Az is lehetséges – szólalt meg Sully egy perc múlva –, hogy
valami légköri zavarról van szó. Valamiféle rádiófrekvencia-
zavarásról, talán egy geomágneses viharról... de egy ilyen
hosszú rádiócsendhez pokoli egy viharnak kellene lennie. Az
eddigi tapasztalatok alapján azt feltételezhetjük, hogy egy ilyen
csak rövid ideig állhat fent, valamilyen naptevékenységgel
összhangban, de... nem tudom, lehetséges.
Harper elgondolkozó arcot vágott.
– Történt már valaha ilyesmi ekkora skálán?
Ivanov frusztráltan széttárta a karját.
– Egy geomágneses vihar? Ne legyél nevetséges, Sullivan, az
nem tarthat ilyen sokáig.
Sully folytatta:
– Én... nem hinném. Pár évvel ezelőtt egy mágneses vihar
megbolondította Kanada áramellátását, és egy még Texasból is