Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

látható sarkifény-jelenséget okozott. De Ivanovnak igaza van:
én sem hallottam olyanról, ami ilyen sokáig tartott volna,
ráadásul mindkét féltekére kiterjedve. Valamiféle nukleáris
esemény is szóba jöhet... Már kísérleteztek azzal, hogy milyen
hatással lehetnek a nukleáris robbanások a légkörre, bár
szerintem nem jutottak egyértelmű eredményre, leginkább csak
feltételezésekre. – Sully sorra kipipálta a lehetőségeket az
írótábláján, halványan tudatában annak, mennyire fagyossá
vált a levegő a centrifuga körül, amikor kiejtette a száján a
nukleáris szót. – Azt hiszem, olyan súlyos légszennyeződéstől is
lehet, ami vagy egy aszteroidabecsapódásból származik, vagy
egy hatalmas robbanásból. De valójában... a fedélzeten lévő
eszközöknek észlelniük kellett volna egy ilyen eseményt, és a
Föld energiaszignatúrájában nincs semmi szokatlan. Ez az egész
érthetetlen.
– Az a lényeg, hogy meg vagyunk lőve, és fogalmunk sincs,
miért – vetette közbe Ivanov. Félretolta Sullyt, és bement a
vécébe, becsapva maga mögött az ajtót.
Tal felsóhajtott.
–  Igaza van, ugye? Mármint azt a nulla egész egytized
százaléknyi lehetőséget leszámítva, hogy az egész a mi hibánk. –
Úgy dörzsölte az arcát a kezével, mintha egy rossz álomból
próbálna felébredni. Nehéz lett volna megállapítani, az dúlta-e
fel jobban, hogy Ivanovnak igaza van, vagy az, hogy a bolygójuk
sorsa talán megpecsételődött.
Pár hosszú másodpercig senki nem szólalt meg, csak azt
hallgatták, ahogy Ivanov kinyitja és becsukja a mosdóban lévő
közös orvosságosszekrény ajtaját.