Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

szerszámtárolók, egy kupac gumiabroncs. Egyszer csak odaért
egy méretes halomhoz, amelyet merev, zöld ponyva borított,
gumipókokkal rögzítve. Lehámozta róla a zsinórokat, s amikor
felhajtotta a ponyvát, két motoros szánt talált alatta. Hát persze,
gondolta. Őt magát is ezekkel repítették az obszervatóriumba
meg a repülőgéphez a poggyászaival együtt, amikor
megérkezett vagy elindult valahova. A korábbi években a nyári
hónapok során elhagyta a létesítményt, amikor az olvadó hóból
keletkező csapadék elhomályosította a légkört, és vastag
ködpaplanok gördültek le a Jeges-tengerről, majd szálltak fel a
hegyekbe, s nyúltak végig az égen bélésvászonként,
akadályozva őt a munkájában. Amikor megszökött az
Arktiszról, mindig valami meleg helyre ment: a Karib-tengerre,
Indonéziába, Hawaiira, egy teljesen más világba. Extravagáns
üdülőkben szállt meg, kizárólag rákkoktélt meg nyers osztrigát
evett, és már délben nekiállt gint inni, hogy utána ájultan
heverjen a napozóágyon, vörösre égve a napon. Mit nem adnék
pár liter ginért ebben a pillanatban! – jutott eszébe.
Végighúzta kesztyűs kezét a karcsú gépeken. A slusszkulcsok
még mindig ott fityegtek az indítómotorban. A közelebbit „BE”
állapotba fordította, kihúzta a szívatót, majd megrántotta az
indítózsinórt. A motor erőtlenül felnyögött, de nem indult be.
Augustine tovább rángatta a zsinórt, amilyen erővel csak tudta,
amíg a motor végre át nem lendült, és a szelepek maguktól
pumpálni nem kezdtek. A motorháztető alól olajos füst szállt fel,
a szerkezet beállt egy kelletlen, de egyenletes ritmusra. A füst
szétoszlott, Augustine pedig kedvesen megpaskolta a gép fényes,
fekete tomporát. Nem igazán akart menni sehova, de jó érzés