Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

volt, hogy a jármű a rendelkezésére áll. Lehet, hogy
visszatérhetnek vele az obszervatóriumba. Elvigyorodott a
gondolatra, bár felmerült benne a kérdés, Iris lába vajon elég
hosszú-e ahhoz, hogy meg tudja lovagolni a masinát – viszont
amikor megpillantotta a lányt, azonnal megfeledkezett a
hószánokról. A hideg motor köpködni kezdett, majd elnémult,
de ő szinte meg sem hallotta.
Még egy alakot látott a kifutópályán. Augie hunyorított, hogy
ki tudja venni a körvonalát az alkonyatban fénylő, kék havon.
Négy lába volt, szürkésfehér színe szinte beleolvadt a háttérbe.
Ha Irist nem nyűgözi le annyira, Augie talán észre sem vette
volna. A lány elindult az élőlény felé a felborult lépcső vékony
fémrúdjai mentén, hívogató hangokat adva, azon a furcsa,
gyomorból jövő hangon dúdolva, amihez a férfi már
hozzászokott. Az állat oldalra billentette a fejét. Egy farkas volt.
Augustine gondolkodás nélkül lekapta a hátáról a puskát. A
vastag vászonszíj hangosan végigsúrlódott kabátja szélálló
anyagán, amitől a férfi megdermedt. A farkas feléje fordította a
fejét, és felmordult; a szeme üveggolyóként ragyogott, ahogy a
gyér fény visszaverődött róla. Tett egy lépést a hangár felé.
Augustine visszafojtott lélegzettel várt. Iris egyre közelebb
lopakodott az állathoz a lépcső mentén, és kinyújtotta a kezét,
hogy megsimogassa a bundáját. A farkas leült a hóba, a lányt
figyelte, miközben a talajt kapálta, és kerek fülét hegyezte Iris
hangja hallatán. Augie lecsúsztatta a kesztyűjét, felkészülésként
behajlítgatta az ujjait. Kamaszkora óta nem sütött el fegyvert,
amikor még az apjával vadászott a michigani házuk mögötti
erdőben. Mindig némán várakoztak kettesben, apa és fia, és