amikor eljött a megfelelő pillanat, azaz valami betévedt a
puskacső elé, céloztak és lőttek. Augustine minden egyes percét
gyűlölte ezeknek a kirándulásoknak.
Most megemelte a puskát, az agyat a vállára támasztotta.
Megkereste a farkast a szemével, és ráfogta a célkeresztet
bozontos fejére. Iris még mindig egyre közelebb próbált
lopakodni az állathoz, levette a kesztyűjét, és kinyújtotta a
kezét, halk, kedves hangokat hallatva. Abban a pillanatban,
hogy a férfi ujja rátalált a ravaszra, a farkas megmozdult.
Hátravetette a fejét, gyászos, magányos hangon felüvöltött,
majd tett egy lépést Iris felé. Augustine még pontosabban
rácélzott. A farkas felágaskodott a hátsó lábaira, és Iris apró
tenyere felé nyújtotta az orrát, mire a férfi meghúzta a ravaszt.
A LÖVÉS HANGJA BIZTOSAN VÉGIGVISSZHANGZOTT a hegyvonulaton,
egyik csúcstól a másikig, és visszaverődött a völgyekből, de
Augie ezt nem hallotta. Némaság borult rá, miközben azt
figyelte, ahogy a farkas feje hátranyaklik, a hóra hulló vörös
vérpermetet, amint a teste egy pillanatra megállt a levegőben,
majd lezuhant a földre. Amikor véget ért az egész, nem hallott
mást, csak Iris sikoltozását.
Eliramodott a kislány felé, égő zseblámpáját a szán ülésén
feledve. Iris lebucskázott a lépcsőről, és arccal előre belezuhant
a hóba. A hajára meg a szempillájára hópelyhek tapadtak, az
orra és az arca kipirult a hidegtől, közben még mindig
sikoltozott. Rávetette magát a farkas tetemére, apró kezét
belemélyesztette fehér bundájába. Augustine túlságosan