bevásárolt. Ivanov a munkahelyén már-már betegesen
komolynak tűnt, de aznap este, a családjával egyáltalán nem.
Sully barackot válogatott, és amikor a tenyerébe simult a
gyümölcs meleg súlya, s megérezte a bőrén a finom pihéket, a
lánya fejének tapintása jutott eszébe a születésekor.
HAT HÉTTEL A KOMMUNIKÁCIÓ megszakadása után Ivanov későn tért
vissza a Kis Földre, miután a többiek egy része együtt
megvacsorázott. Egyenesen a fülkéjéhez ment, és berántotta
maga mögött a függönyt. Thebes pár pillanatig csak bámulta,
utána bekopogott a fülkéje oldalán.
– Van még ragu, ha érdekel, Ivanov – mondta a szürke
térelválasztónak.
Tal felhorkantott a megszokott helyén, a játékkonzol előtt.
– Nem fog kijönni – jelentette ki, a hangjában kihívó éllel. –
Valószínűleg túlságosan lefoglalja, hogy álomba sírja magát.
Sully megdermedt a fülkéjében, ahol éppen jegyzeteket
készített egy mérési eredményről. Szóval nem csak képzelődött.
Pár pillanatnyi csend támadt, utána Ivanov feltépte a függönyét,
és Tal felé vetette magát a centrifugán át. Már bele is markolt
Tal kezeslábasába, talpra rántotta a férfit, még mielőtt Tal
egyáltalán észrevette volna, hogy kijött. Tal morgott valamit
héberül, majd az ellenfele csuklójára mért ütéssel
kiszabadította magát a szorításából, aztán Thebes rávetette
magát mindkettőjükre, és a kanapé felé rángatta Talt, miközben
Ivanov a padlóra köpött. Ivanov vöröslő arccal egyszerűen
visszamasírozott a hajó súlytalan része felé. Harper pont akkor