– Győztem – motyogta Sully kezeslábasának vásznába, majd
csak ültek ott némán, miközben a győzelmi dal újra és újra
lejátszódott, éles trombitaszóval az egyenletes, tompa dobszó
mellett.
AMIKOR A HOUSTONI KIKÉPZÉS utolsó pár napja is lepergett, és egyre
közelebb kerültek az induláshoz, a legénység lelkesedése egyre
fokozódott, és a bajtársiasság is feléledt bennük. Egy hosszú
péntek után, ami tele volt a jupiteri holdra szállás
szimulációival, mindannyian elmentek sörözni egy helyi bárba.
Thebes egy maréknyi negyeddollárossal a kezében lapozgatta a
zeneautomata listáját, miközben Devi vörösáfonyalevet ivott
mellette szívószállal, és a gépet méregette. Tal, Ivanov és
Harper a pult mellett rendezgették a tequilás poharak sorait.
Tal erősködött, hogy az összes Galilei-holdra inniuk kell egyet –
fejenként négyet. Sully késve érkezett, és az ajtóból nézett végig
a jeleneten. A pultos éppen citromgerezdeket osztogatott,
miközben a zenegép elkezdte lejátszani Thebes első választását.
Harper odahívta Sullyt, és rendelt neki egy italt.
– Be kell hoznod a lemaradást – mondta, miközben elé
csúsztatta a poharat. – Ezt a Callistóra!
Sully felhajtotta, de elhessegette a felé nyújtott citromot.
Tal huncutul elvigyorodott.
– Nagyszerű – nyugtázta. – Még egyet!
Ivanov a pultra csapta a felespoharát.
– Úgy van, úgy van! – biztatta élénk rózsaszín arccal. Tal
lelkesen hintázott a bárszékén, miközben leszámolt egy Galilei-