zászlóknak a tükörképe szegélyezte, amelyekkel tele volt a
helyiség fala; a medence szélét gyengéd hullámok nyaldosták,
és a különböző nemzetek élénk színei hol összemosódtak, hol
szétváltak, újra meg újra. Sully lebámult a víz mélyére, és látta,
hogy az egyik űrhajós emelkedni kezd. Két búvár a kampóhoz
erősítette az illető suta, fehér szkafanderét, a daru szerkezete
megcsikordult a fejük felett. Devi ismét felpillantott, de Sully az
emelkedő űrhajóson tartotta a szemét.
– Fantasztikus – ismételte meg Devi.
Amikor Tal sisakjának fehér műanyaga áttörte a víz
felszínét, Sully kiengedte a levegőt, amiről korábban észre sem
vette, hogy visszatartotta.
MIKÖZBEN AZ ASZTEROIDAÖV FELÉ sodródtak, még mindig hónapokra
az otthonuktól, egészen elhagyták magukat. Mindenki, Thebest
kivéve: ő türelmesen irányította Devi munkáját, bár a lány
egyre kevesebbet aludt, és mind figyelmetlenebbé vált. Thebes
időnként Talt is el tudta csalogatni a játékkonzoltól, be az
üvegházi folyosóra, hogy zöldségeket szüreteljenek.
Meglátogatta Ivanovot a laborban, hogy megnézze, min
dolgozik, kedves és figyelmes kérdéseket tett fel neki, azonkívül
félrerakott neki az ételből. Sully élénk kíváncsisággal figyelte,
ahogy Thebes mindezt elvégzi. Amikor a férfi leült, és
csendesen elbeszélgetett Harperrel, a parancsnokuk arca utána
mindig kisimult, s nem szegte le úgy a fejét. Thebes erős volt, és
optimista, de csak egy ember a hat közül. Nem tudta
megmenteni a többieket önmaguktól, csupán megkönnyíteni a