– Tudom – felelte. – De te tudós vagy. Te érted, hogy ez hogy
működik. Mi azért tanulmányozzuk az univerzumot, hogy
tudjunk, ugyanakkor végül csak egyvalamit tudunk meg
valójában: azt, hogy minden véget ér... kivéve a halált és az
időt. Nem könnyű, amikor erre emlékeztet minket valami –
paskolta meg Sully kezét az asztalon –, de még nehezebb
elfelejteni.
GORDON HARPER ÉRKEZETT MEG a legénységből utolsóként a
houstoni kiképzőbázisra, egy héttel a többiek után. Ő külön
eligazítást kapott Floridában, a legénységtől elkülönítve
képezték ki parancsnoknak. Mire megjött, a többiek már
stabilan kötődtek egymáshoz. Ő korábban is volt már
parancsnok, legalább féltucatnyi alkalommal, de ez másnak
ígérkezett. Harper egy felkészüléssel töltött délelőtt közepén
csatlakozott hozzájuk, amikor a Neutrális Lebegőlaborban
gyakorolták az EVA-javításokat az Aether makettjén
szkafanderben. Sully és Devi éppen víz alatt voltak, amikor
megérkezett, és mikor felbukkantak a víz felszínén, már a
többiek mellett állt, Tal viccein mosolygott, Ivanovot kérdezte
az asztrogeológiai cikkéről, illetve régi barátját, Thebest
üdvözölte.
Sullyt az Aether embereinek kis csoportja felé fordítva
segítették ki, először a medencéből, utána a szkafanderből, ami
elhúzódó folyamat volt. Eközben Harpert nézte kíváncsian és
némi tartózkodással. Arra jutott, hogy jó benyomást tesz rá a
férfi. Mintha többet hallgatta volna a többieket, mint amennyit