Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

beszélt, és egyformán odafigyelt a körülötte álló férfiak
mindegyikére. Mindenki mosolygott, Ivanovot leszámítva, ami
nem sokat jelentett. Láthatóan jól érezték magukat. Sully arra
lett figyelmes, hogy Harper megnyugtatja őket.
Már korábban is látott róla képeket, ahogy az ISS-ben lebeg,
vagy a betonon sétál a narancssárga, kilövéskor használatos
ruhában, de azóta öregebb lett, az arca szögletesebb, a bőre
sötétebb. Magasabb volt, mint amire Sully számított,
egyértelműen magasabb a másik három férfinál: négy-öt
centivel tornyosult Ivanov felett, Thebes felett még többel, Talt
pedig majdnem harminccal túlnőtte.
– Eddig hogy megy a kiképzés? – kérdezte a többieket. – Sima
ügy?
Ivanov és Thebes bólintott, Tal meg elsütött egy poént, amit
Sully nem hallott tisztán. Mind a négyen felnevettek, mire Sully
nekifeszült a szkafanderének, türelmetlenül várva, hogy a
technikus leválassza a kampóról, és ő is csatlakozhasson a
többiekhez.
Harper ugyanolyan élénkkék kezeslábast viselt, amilyet a
kiképzésen mindnyájan, bal vállán jókora amerikai zászlóval és
egy még nagyobb U. S. Air Forces címkével a szíve felett. Kezét a
zsebében tartotta, az ingujja feltűrve. Homokszín haja rövid
volt, bőrének barnasága megfakult a nyaka hátulján és az állán,
mintha nemrég borotválkozott és vágatott volna hajat,
lecsupaszítva a nap elől korábban eltakart bőrét.
Miután végre kiszabadították a szkafanderéből, Sully
odasétált, hogy bemutatkozzon. Minden türelmetlensége
ellenére hirtelen zavarba jött. Olyan sokáig állta a férfi