Lily Brooks-Dalton - Az ejfeli egbolt

obszervatóriumot körülvevő melléképületeket szinte nem is
lehetett épületnek nevezni, inkább vízhatlan sátraknak tűntek,
amelyekben ettek, ittak, aludtak, és mindenfélét tároltak. Egy
átlagos barbeau-i kutatói ösztöndíj általában hat-kilenc hónapig
tartott, de Augustine már majdnem két éve ott tartózkodott az
evakuálás idején. Azóta még egy év eltelt. A program fiatal,
merész férfiakat vonzott oda, gyakran olyanokat, akik frissen
végeztek a doktori képzésükkel, és alig várták, hogy maguk
mögött hagyhassák a szűkös akadémikus környezetet, legalább
egy időre, mielőtt az örökre magába szippantaná őket.
Augustine megvetette ezeket a könyvmolyokat, akik tele voltak
elmélettel, viszont kevés vagy semennyi gyakorlati
tapasztalattal nem rendelkeztek. De persze nehezen tudott
volna bárkit is mondani, akit nem vetett meg.
A látóhatárra hunyorítva éppenhogy csak ki tudta venni a
vastag felhőtakaró mögött a nap süllyedő gömbjét, amit pont
félbevágott a Kordillerák szaggatott vonulata. Valamivel dél
után járt az idő, március végén. A sarkköri éjszaka végre
elvonult erről a kihalt tájról, és szép lassan visszatértek a
nappalok. Ez mindig fokozatosan történt, eleinte csak pár
órányi fénnyel egyhuzamban, kelet felől. De hamarosan
megjelenik majd az éjféli nap, és a csillagok elhalványulnak. A
nyári ragyogás végére Augustine már örömmel fogadta a
sötétebb őszi időszakot, majd a tél kékesfeketéjét, de
pillanatnyilag nem tudott volna vigasztalóbb látványt
elképzelni a nap olvadt körvonalánál a látóhatár peremén,
ahogy a mélyen fekvő tundrára csorgatta fényét.