A 14 év kutatómunkáját megkoronázó eredmény elérése során először is
azt kellett biztosítani, hogy az összefonódott fotonok majdani forrása, egy
prizmákból és lézerekből álló rendszer épségben átvészelje a kilövést. Majd
azt is el kellett érni, hogy a fotonok ne vesszenek el a sűrű és kaotikus alsó
légkörben való utazásuk során. A műholdat végül több földi teszt után
tavaly augusztusban lőtték fel, és az rövidesen 500 kilométer magasságú
pályára állt.
Az űreszköz minden éjjel ugyanazon útvonalon halad át Kína fölött,
megkönnyítve a földi állomásoknak, hogy pontosan kövessék útját, és
elcsíphessék a küldött fotonokat. Ez volt ugyanis a kísérlet harmadik nagy
kihívása: a 8 km/s sebességgel száguldó műhold követése. A feladatot
három optikai távcső kapta, amelyek adaptív optikájukkal folyamatosan
figyelték a légköri zavarokat, hogy kiszűrjék ezek, valamint a Hold és a
városi fények zaját, hogy így a lehető legzavartalanabb optikai kapcsolatot
biztosítsák a műholddal.
Az űreszköz minden éjjel 275 másodpercre tűnt fel Kína felett, és ez idő
alatt kellett a három közül két állomással egyszerre kapcsolatot létesítenie.