Előszó
mberként a Földön élve megszoktunk bizonyos méreteket.
Ezeket, mint sok minden mást önmagunkhoz viszonyítjuk, mi az
ami normális, mi a kicsi, és mi a nagy. El tudunk képzelni, fel
tudunk fogni bizonyos távolságokat és méreteket. De ahogy a fény
spektrumából, vagy a hangok skkálájáról is csupán egy meghatározott, szűk
szakaszt érzékelünk, így a Világegyetem méreteiből is csupán annak egy
kis szegmensét tudjuk felfogni.
El tudunk képzelni pár száz, vagy éppen ezer kilométert, esetleg a Föld-
Hold távolságot is, de bajba kerülünk, vagy milliárd kilométerekről van
szó, mint pl. a Jupiter vagy Szaturnusz pályája. Oda kb. 2 év alatt elérhet
egy űrhajó, azaz ez még emberi léptékkel mérhető, de inkább időben, mint
távolságban. A legközelebbi csillag távolsáágát azonban már nem is lehet
hagyományos hosszmértékkel megadni, fényévben kell, mely a fény által
egy év alatt megtett út. A fény, mint a leggyorsabb részecske az
Univerzumban közel 300 000 kilométert tesz meg másodpercenknt!
Ilyenformán a fény a Holdról (kb. 360 000 km) 1,1 mp, a Napról, ami kb.
150 000 000 km-re van tőlünk, 8 perc és 7 másodperc. Ennek a fénynek
4,34 évet kell utaznia, hogy eljusson hozzánk!
De nem csupán az óriások világában találkozhatunk hihetetlen méretekkel.
A távcsövet mikroszkópra cserélve is egy különös, ismeretlen világ tárul a
szemünk elé. Olyan méretek, melyeket éppúgy nehéz elképzelni, mint az űr
méreteit. Ebben a világben a milliméter ezred része hatalmasnak számít.
0,000001 m körüliek a legkisebb objektumok, amiket optikai
mikroszkóppal láthatunk. Ekkora a HIV vírus például, vagy az ultraibolya
sugárzás. Ez eyg mikrométer. Egy nanométer (0,000000001 m) méretű
körülbelül a víz molekula, és egy pikométer (0,000000000001 m) a gamma
sugárzás hullámhossza!
Ebben a világban óriáook vagyunk, de még a szemmel alig látható