nyer. Ugyanis ha nemcsak a csúcstartót nézzük, hanem az összes
Kicsi játékos eredményét kiátlagoljuk, akkor az éppúgy 50%
körül lesz, mint a Nagyoknál. És ha a legtöbb helyett a
legkevesebb fejet produkáló játékost keressük, akkor a Kicsi
csapat bizony rosszul teljesít; nagy valószínűséggel lesz köztük
olyan, akinél csak 20% a fejek aránya, míg a Nagyok közül soha
senki nem ér el ilyen rossz eredményt. A fejek puszta számának
összehasonlítása a Nagy csapatot behozhatatlan előnyhöz
juttatja, de a százalékok mérése ugyanennyire torzítja a játékot a
Kicsik javára. Minél kevesebb érme szerepel – azaz statisztikai
szóhasználattal élve minél kisebb a mintaméret –, annál nagyobb
változatosságot mutat a fejek aránya.
Pontosan ugyanez a hatás teszi a közvélemény-kutatásokat
kevésbé megbízhatóvá, ha kevés választót kérdeznek meg. És
ugyanez a helyzet az agytumornál is. A kis államoknak kicsi a
mintamérete – vékony nádszálak, amelyeket ide-oda hajlít a
véletlen szele, míg a nagy államok hatalmas öreg tölgyek,
amelyek alig rezdülnek. Az agytumor okozta halálesetek abszolút
számát mérve a nagy államok felé leng ki az iránytű, a
legmagasabb – vagy legalacsonyabb! – arányok mérésekor pedig
a legkisebb államok jutnak vezető szerephez. Ezért fordulhat elő,
hogy Dél-Dakotában az egyik legmagasabb ez a halálozási ráta,
míg Észak-Dakotában az egyik legalacsonyabb. Nem arról van
tehát szó, hogy a Mount Rushmore vagy a Wall Drug mérgező
hatással van az agyunkra; a magyarázat abban rejlik, hogy a
kisebb populációk eredendően sokkal változatosabbak.
blacktrush
(BlackTrush)
#1